A tegnapi nap elérkezett a nagy nap, amire mindannyian annyira vártunk. Csapatunk visszakerült a megyei elitbe és a sorsolás úgy hozta, hogy a Felsőzsolca csapatát fogadhattuk itthon az első bajnoki mérkőzésen. 

Nagyon nehéz nyár áll mögöttünk, hiszen bár a felkészülési ütemterv már júniusban megvolt, azt még július elején sem tudtuk, hogy mi lesz a sorsunk. Itt szeretnék köszönetet mondani Bodnár Krisztián polgármester Úrnak és Rónai István aljegyző Úrnak, hogy amikor megkaptuk a felkérést a megyei első osztályra, akkor gondolkodás nélkül azon kezdtek el dolgozni, hogy ne legyen anyagi akadálya az indulásunknak. Munkájuk nem volt hiábavaló, hiszen csapatunknak új főszponzora lett, aki nem más, mint a Mecedes-Benz Miskolc, akinek támogatását ezúton is köszönjük. 

Nagyon vártuk tehát a találkozót, mert tudtuk nagy felénk az elvárás, sajnos sok a kétely is, hogy idevalók vagyunk-e, mi pedig szerettük volna megmutatni mindenkinek, hogy az ellen a Felsőzsolca ellen is helyt tudunk állni, akinek a vezetőedzője a sokak által ismert és elismert Lasztó, aki nekem edzői pályámon sokat segített, a másodedző, pedig barátom Halász Robi, akinek szintén nagyon jó a szakmai tudása.

Tudtuk, hogy az ellenfél jó fizikai állapotban lesz, hiszen minden nap edzettek a felkészülési szakaszban. Maximálisan felkészültünk mindenből. Úgy alakult minden ahogy vártuk, ők nagyon erősen feltolták a támadóvonalukat, mi pedig nagyon szervezetten fociztunk, így az első félidő után döntetlennel vonultunk be az öltözőbe. A Zsolcának 2 ziccere is kimaradt, mert Kocsi Levi parádésan védett. Biztos voltam benne, hogy nem kap ma gólt, annyira magabiztosan fogott minden kapu felé tartó labdát. Tetszett a játékunk, de legfőképp az átmeneteink sebessége volt nagyon rendben és voltak gyönyörű támadásépítéseink is, de minden próbálkozásunk kicsivel ugyan, de elkerülte a kaput a második félidőben is. Hatalmas csata folyt a játéktéren, támadás itt-ott, de minden elhalt valahol, mígnem a 92. percben Juhász Józsi kiharcolt egy szabadrúgást a kaputól 20 méterre….. és akkor mindenki elkezdett kiabálni. Egy szót skandált mindenki: Pajesz!

…. És akkor jött Nagy Gabi, a mi Pajeszünk…. Az egész mérkőzésen fantasztikusan teljesítettek Leskó Mikivel együtt és most odaállt eldönteni a mérkőzést. A pénteki edzésen begyakorolta, most pedig odaállt és könyörtelenül bevágta a labdát az ellenfél kapujába. Ahogy ő mondta: akkor rúgok gólt, amikor fontos és tényleg kell. Viccet félretéve, tényleg így szokta. 

1:0

Az ellenfél a 95. percben kapott egy lehetőséget szintén szabadrúgásból, de a sorfalat találta telibe, így a hármas sípszó után jogosan rohanhattunk be ünnepelni és ellazulni, hiszen, ahogy a mesterem mondja mindig: aki nem tud ellazulni, az nem tud megfeszülni sem! Mi mindkettőben jók voltunk! 

Köszönöm a stábomnak a rengeteg munkát.
Nyitrai Péter, Tóth Tamás, Ladányi Roland, Valkányi Péter! 

Dolgozunk tovább ugyanilyen keményen és meglesz az eredménye!
Köszönjük a rengeteg szurkolónak, hogy kilátogattak biztatni a csapatunkat!

Hajrá SZISE!
Konczvald István l vezetőedző