A hétvégén Tállyára látogattunk.

Az idei szezonban még nem volt olyan mérkőzésünk, amikor a teljes keret Sóskuti mester rendelkezésére állt volna, a mostani találkozón pedig különösen sok hiányzóval kellett számolnunk. Különböző okok miatt hat játékosunk hiányzott.

Új helyzet volt ez a csapat számára, amelyre kíváncsian vártuk a játékosok reakcióit. Az első 20 percben ellenfelünk nagy labdabirtoklási fölényt alakított ki, és komoly helyzeteket is sikerült kialakítaniuk. Sokszor a szerencsének vagy épp a gólvonalról történő mentéseknek köszönhetően tudtuk az eredményt 0–0-n tartani. A félidő második felében sem rólunk szólt a mérkőzés, de valamelyest sikerült többet birtokolnunk a labdát, és kialakítanunk 1–2 lehetőséget, ám az utolsó passzokba hiba csúszott. A félidei sípszó előtt az egész mérkőzés alatt tapasztalható kommunikációhiányból vagy a rossz kommunikációból adódóan ajándékoztunk egy szögletet ellenfelünknek, amiből kaptunk egy véleményem szerint amatőr gólt.

A félidőben próbálta a mester rendezni a sorokat, és a tapasztalt hiányosságokat átbeszélni. A második félidőt ennek megfelelően jobban kezdtük. Sziporkázó játékról még ekkor sem beszélhettünk, de a lényeg, hogy nyugodtabban játszottunk. Ennek az állapotnak a 60. percben egy előreívelésből kapott gól vetett véget, amivel a Tállya tulajdonképpen el is döntötte a 3 pont sorsát. Ezen a ponton érezhető volt, hogy nincs meg a csapatban a fordításhoz szükséges erő.

Továbbra is építkezési fázisban van a csapatunk. A vereség benne van a játékban. Viszont teljesen mindegy, mennyi hiányzónk van, vagy épp milyen nehézségekkel kell pályára lépnünk, ha így reagálunk rájuk, akkor nem leszünk eredményesek. Gond nincs, dolgozunk tovább, próbálunk tanulni a hibákból, és tovább fejlődni.

Nyitrai Péter | elnök
Hajrá SZiSRE, több mint csapat!